• Nyitóoldal
• Hírek
• Technikai elemzés
• Grafikonrajzoló
• Makrogazdaság
• Tőzsdeforum
• Indexek

• Szolgáltatások:
• Tőzsdei konzultáció
• Ajánlom:
• Opciós Oktatás(Új)

Equilor: Az atomenergia a jövő befektetése

Mivel a jelenlegi becslések szerint legkésőbb 100 év múlva lényegében kimerülnek a mostani fosszilis (kőolaj, földgáz, szén, stb.) források, akár komoly átrendeződés is végbemehet a felhasznált energiaforrások típusát illetően. A technikai lehetőségek és a rendelkezésre állás alapján várhatóan néhány évtized múlva a megújuló energia és az atomenergia elégíti majd ki a világ elszabaduló energiaigényének túlnyomó részét.

Mindezek fényében, valamint a magyar atomenergia iparág aktualitásai miatt az Equilor Befektetési Zrt. megvizsgálta, hogy a befektetők milyen módon részesülhetnek az atomenergia piac esetleges fellendüléséből. Az elemzés kitér arra is, hogy a magyar atomenergia ipar egyedüli szereplőjének, az MVM-nek a tőzsdére lépése milyen hatással lenne a tőkepiacra.

Az áramszolgáltatás nukleáris energián keresztüli biztosítása kivétel nélkül minden országban nemzeti hatáskörbe tartozó kérdés és nemzeti érdek is egyben. Az atomerőművek kapacitásának bővítése mindig politikai jóváhagyás függvénye. Erre az egyik legfrissebb példa éppen Magyarország: a törvényhozás 2009. március végi elvi hozzájárulása lehetőséget teremt a paksi atomerőmű bővítéséhez, amely 2000 megawattal bővíti ki a már meglévő 2000 megawattos kapacitást. Ez a lépés illeszkedik Magyarország középtávú energiastratégiájába, amely 2025-re a magyar energiafelhasználás komolyabb növekedésével számol. Fontos aspektusa az atomenergia és a politika összefonódásának, hogy az atomenergia alkalmazása egyben lehetőség arra is, hogy az energiahiányos országok csökkentsék kiszolgáltatottságukat. Az európai országok és ezen belül is Magyarország például különösen erősen függ Oroszországtól az energiaellátás terén. A 2009. januári gázkrízis is felhívta arra a figyelmet, hogy mind hazánkban, mind az Európai Unió más országaiban is szükség van a földgáz-függőség csökkentésére, a beszerzési források diverzifikálására. Ennek jegyében az EU egy olyan új stratégiát hirdetett meg, amelynek középpontjában érthető módon a megújuló energiák népszerűsítése áll, azonban az „oldalvizeken” az atomenergia is komolyabb szerephez juthat.

A közelmúltban elvégzett közvélemény-kutatások szerint például a magyar lakosság körében 70 százalék feletti az atomenergia támogatottsága, és ez az arány a paksi atomerőmű bővítése esetében kétharmados. Ez persze ”csupán” Magyarország, azonban más európai uniós felmérések szerint is az emberek több mint kétharmada gondolja úgy, hogy az energiaellátás szempontjából a jövő egyik záloga az atomenergia alkalmazása lehet.

Az atomenergia szektor felosztása
Az atomenergia-iparág szegmensekre bontható aszerint, hogy az egyes társaságok az energia előállítás és hasznosítás folyamatában, az ellátási láncban milyen szerepet töltenek be. A statisztikák szerint a 2000-es években fokozott kereslet mutatkozik az atomerőművek iránt és ez a kereslet várhatóan a jövőben csak nőni fog.

Az atomreaktor beszállítók piaca – az orosz mellett – három nagy szereplőre redukálódott az elmúlt évek konszolidációs hulláma nyomán. Az orosz atomenergia-piacon kizárólag teljes mértékben állami tulajdonban álló társaságok (Pl.: Rosatom, Energoatom, Atomenergoprom, Atomstroyexport) működnek. Rövidtávon nem számolhatunk azzal, hogy bármelyik cég akár csak egy része tőzsdei jegyzésre kerüljön, mivel Oroszországban stratégiai érdeknek tekintik azt, hogy a jelentősebb energetikai vállalatok – egy-két kivétellel – ne kerüljenek magánkézbe. Hosszabb távon azonban az orosz gazdaságpolitika nyugati értékrend felé közeledésével a fókuszba kerülhet egyes nukleáris energetikai cégek tőzsdére vezetése is a fejlettebb piacgazdaság elérése érdekében.

Az atomenergetikai szektorban érdekelt társaságok második szekcióját azok a cégek alkotják, amelyek portfoliójában általában résztevékenységként az atomerőművek működtetése is szerepel. Ezek között találhatóak, a teljesség igénye nélkül a Siemens, az EDF, a CEZ, a British Energy, az E.ON, az RWE és a GDF.

Az atomenergia költségei
A világon működő 436 atomreaktor működéséhez éves szinten 64.080 tonna uránra van szükség. A főbb nyersurán források földrajzi eloszlása szempontjából Európa igencsak szegény, ebből következően importfüggő. Az uránnal jelen pillanatban két módon lehet kereskedni. Az egyik alternatíva a kétoldalú, prompt szerződés, míg a másik a hosszú távú, nyilvános határidős szerződések megkötése. Az urán piacán 2004-től komoly drágulás figyelhető meg, mely a kitermelés sajátosságai miatt az ezredforduló előtti évekre vezethető vissza. 2000 előtt ugyanis az urán világpiaci ára tartósan esett, aminek hatására számos bányában leállították a kitermelést. Mivel egy uránbánya újbóli beindítása a technikai adottságok miatt akár 10 évig is eltarthat, így a bányatársaságok még csak részben voltak képesek lereagálni az elmúlt évek drasztikus drágulását. Az urán azonnali szállítású ára 2007 közepén tetőzött 135 dollár környékén. Azóta jelentősen lefelé korrigált a jegyzés az 50 dolláros szintek környékére.
A második fontos költségkategóriát az atomenergetikai vállalatok számára az üzemeltetési és karbantartási költségek jelentik. Ezen belül is külön kiemelkednek a nukleáris hulladék kezeléséből származó ráfordítások, melyek alkalom adtán komolyan megemelhetik a villamos energia ezen előállítási módjának összesített költségvolumenét.

Az atomenergia termelésének folyamatában azonban nem az urán ára és nem is a veszélyes hulladék kezelése képezi a legnagyobb költségtényezőt a nukleáris energetikai társaságok életében, hanem egyértelműen az atomreaktorok megépítése jelenti a legnagyobb terhelést a cégek számára. Ennek mértéke komoly eltéréseket mutathat az alapján, hogy milyen reaktortípusról van szó.

Az Equilor kereskedési ajánlása
RWE – Tekintve, hogy az atomenergia szektor egy olyan iparág, melyben a projektek megtérülései ideje több évet, évtizedet vesz igénybe, az értékalapú befektetők figyelmébe ajánlható. Mindazonáltal a közepes, néhány hetes, hónapos távon befektetni vágyóknak az Equilor szakértői a német RWE társaság részvényeit ajánlják.

Az RWE árfolyamának alakulása és forgalma 2007. június 1-től
(jobb tengely, EUR) (bal tengely, db)

Az ajánlás szerint, tekintve, hogy egy kevésbé hírérzékeny szektorról van szó, fundamentális alapú 9,14-es P/E mutatójával (árfolyam/nyereség arány) az RWE az átlagos részvénypiaci P/E mutatókat vizsgálva a középmezőnyben helyezkedik el drágaság szempontjából, azonban főbb versenytársaihoz képest jóval olcsóbb (E.ON: 28,41-es P/E, EDF: 20,14-es P/E). Az RWE mellett szól továbbá, hogy a szektorban tapasztaltakhoz képest kiemelkedően magas a közkézhányad, ami magas likviditást feltételez. Az RWE az elmúlt években is stabilan fizetett osztalékot, méghozzá kimagaslóan nagy osztalékfizetési ráta mellett. Az elmúlt három év osztalékfizetési rátái 51%, 66% és 95%. Az utolsó 2008-as üzleti év után tehát majdnem a teljes nyereséget kifizette a cég a részvényeseknek. Az osztalékhozam 2006-tól 4,2%, 3,3%, illetve 7,1% volt sorrendben.
PKN ETF – A PKN egy tőzsdén kereskedett befektetési alap (ETF) a 62 céget tömörítő WNA Nuclear Energy Index-et követi egyelőre meglehetősen alacsony likviditás mellett. Összesen 1,8 millió ”ETF jegy” van forgalomban.

A PKN árfolyamának alakulása és forgalma 2008. március 4-től
(jobb tengely, USD) (bal tengely, db)

Május végi állapotok szerint pedig az elmúlt 60 nap átlagos forgalma 7.061 darab részvény volt. Likviditás szempontjából tehát rizikós befektetési terméknek minősül a PKN, azonban befektetési stratégiájának köszönhetően tökéletesen leképezi az atomenergia szektorban érdekelt társaságokat globálisan. Így megfelelő választás lehet annak, aki nem egyedi nukleáris energetikai társaságokba kíván befektetni, hanem az iparág egészének teljesítményéből szeretne részesülni.

Hozzászólások