• Nyitóoldal
• Hírek
• Technikai elemzés
• Grafikonrajzoló
• Makrogazdaság
• Tőzsdeforum
• Indexek

• Szolgáltatások:
• Tőzsdei konzultáció
• Ajánlom:
• Opciós Oktatás(Új)

A szauna jótékony hatása I. rész

A szauna, (svédül bastu, oroszul (баня), finnül sauna, az indiánoknál inipi) olyan helyiség vagy külön kis faház, amelyet felfűtenek, hogy benne emberek izzadhassanak kikapcsolódás céljából. Legtöbbször-de nem feltétlenül- a forró kövekre öntött víz által történő vízgőzképzés, és a mosakodás is hozzátartozik.

A szauna története több ezer éves múltra tekint vissza, elsősorban az északi népeknél. Bár a szaunát már a maják is használták, a római előkelők is a fürdőkben intézték el a közügyeket. Később azonban a közép-, és dél-európai országok mindennapjaiból eltűnt, és egyedül a skandinávok tudták hétköznapjaikba iktatni a rendszeres izzadást. Különféle népcsoportoknál különböző fajtái alakultak ki a történelem során.

Ezért a szauna fogalmi meghatározása nem egyértelmű. A finneket azért nevezhetjük igazán a szauna-kultúra meghonosítóinak, mert minden más népnél jobban, náluk maradt meg ennek ősi hagyománya.

Szélesebb körben való elterjedésében az áttörést az 1936-os, berlini olimpiai játékok hozták. A finn sportolók ugyanis a szaunát tekintették sikereik kulcsának, ezért szálláshelyük mellett építettek egyet. A sportorvosok érdeklődve kezdték kutatni, hogy milyen összefüggés lehet a gőz és teljesítmény között. Az eredmény hamarosan kiderült: a rendszeres izzadás méregtelenít, a forró levegő kiválóan edzi az ereket, így selymes bőrt eredményez és lassítja az öregedési folyamatokat. Helyreáll a vízháztartás, megnyugtatja és frissíti a testet-lelket, télen „felmelegít”, nyáron szabályozza a verejtékezést.

A finneknél a szauna annyira a mindennapok vált, hogy nem is értik miért tulajdonítanak ennek mások olyan különleges jelentőséget. Számukra a szauna több mint egyszerű fürdőhely: számos hagyomány, szokás és hiedelem kötődik e fogalomhoz. Egy régi finn mondás szerint, ha a szauna és az alkohol már nem segít, akkor a beteg valószínűleg meg fog halni.

A szauna története

A közhiedelemmel ellentétben a szauna, a szaunázás nem finn találmány, a közép-amerikai indiánok, maják, aztékok használták először. A törzsek papjai izzasztással gyógyították a betegeket, de a nép testedzésre is igénybe vette az agyagtéglából épített speciális fürdőt. A gőzt egy máglyán tüzesített kő hideg vízzel való leöntésével nyerték.
A legtöbb európai országban a szaunázás virágzásának, további elterjedésének az elmarasztaló orvosi és papi vélemények vetettek véget. A gyógyulás, sziesztázás gyakran tivornyába, nem ritkán erőszakba torkolt. Északi népek kiegyensúlyozottabbak, mint a délebbi társaik, mert a skandináv országokban megszakítás nélkül tovább szaunáztak az emberek.
A XX. században az olimpiai mozgalom segítette a szauna újbóli elterjedését. Az 1936-os olimpián a finn sportolók az eredményes szereplés zálogának a szaunázást tartották, ezért szálláshelyükön felépíttettek egy szaunát. Az eset felkeltette az érdeklődést, orvosok kezdték vizsgálni a szaunázás hatásait, s a pozitív eredmények nyomán a szauna ismét meghódította Európát.

Lényeges: A szauna nem gőzfürdő

A szauna a gőzfürdőhöz hasonlóan segíti a szervezetet a salakanyagok kiürítésében, hatékony immunerősítő és érregeneráló hatású. Élettanilag azonban sokkal többet nyújt, mint a gőzfürdő, és mentes a tipikus “gőzös” mellékhatásoktól. Itt forró és száraz a levegő, amelyben nem termelődnek, hanem elpusztulnak a baktériumok, vírusok. Az ember úgy érzi ilyenkor magát, mintha lázas lenne: a bőr felszínes erei kitágulnak, a bőrfelület verejtékezni kezd. De itt, verejtékezéssel nem csökken testhőmérséklet, az erek kitágult állapotban vannak, ezáltal folyamatosan felveszik környezetük hőmérsékletét.
Az így előidézett mesterséges lázban javulnak az anyagcsere folyamatok, fokozódik a szervezet vérellátása. A rendszeresen szaunázók viszont a verejtékezéssel kevesebb ásványi anyagot veszítenek, mint alkalmi „izzadók”: sóháztartásuk hozzászokik a stresszhez, melyet a forró levegő vált ki, ezáltal jobban szabályozza a folyamatot.

A szaunázás segít a lappangó betegségek felszínre hozásában, legyőzésében, mert felerősíti a szervezet öngyógyító képességét. A szauna melege olyan az emberi szervezetnek, mint a hidegvérű hüllőknek a napsütés. Hatására életre kel szervezetünk, fokozódik belső elválasztású mirigyrendszerünk működése, valamint különböző szerveink is élénken reagálnak a hőmérséklet és páratartalom változására. A szaunázás során sokkal több salakanyag távozhat el bőrön keresztül, mint a gőzfürdőben, hiszen a száraz gőz hatékonyabban izgatja verejtékmirigyeinket, jelzéseivel egyértelművé teszi a válaszreakciót.

A szaunázás azonban nemcsak a gőzkamrában való tartózkodást jelenti, egészséges embereknél szorosan hozzátartozik a hideg fürdő, zuhanyozás is.

A finnek télen, ha kijönnek a szaunából, belehemperednek a hóba, majd visszamennek a melegbe. A hőfokváltozás (akárcsak a hideg-meleg-hideg zuhanyozás, más néven a váltózuhany) edzi a bőrt, élénkíti testet, szellemet, erősíti idegrendszerünket. A melegben kitágulnak a pórusaink, könnyebben távoznak a salakanyagok, a hidegben összehúzódnak a pórusok, elzárva az utat a baktériumok és vírusok elől. Az összehúzódás-kitágulás váltakozása fiatalítja, rugalmassá teszi a bőrt. A szaunázás azért is más, és jobb a gőzfürdőnél, mert itt illóolajokat is párologtathatunk, s juttathatjuk hatóanyagaikat megnyílt pórusainkon keresztül a szervezetünkbe.

Ezzel fokozhatjuk a szauna meghűléses betegségekkel szembeni gyógyhatását, a megfelelő olaj használatával javíthatjuk a belső levegő lazító, nyugtató hatását. A rendszeres szaunázással elejét vehetjük a visszatérő légúti megbetegedéseknek, s jó kondícióban tarthatjuk magunkat. A szaunázás nem fogyaszt, hiszen a súlycsökkenést a vízveszteség okozza, de felgyorsult vérkeringésünk (szívünk a normális mennyiség 1,5-2-szeresét pumpálja) beindítja szervezetünk egészséges működését.

A városi, ülő foglalkozást végző, keveset mozgó, helytelenül táplálkozó, dohányzó ember számára a szaunázás lendítő erőt adhat az életmódváltáshoz. Az életre kelő szervezet a dohányzás elhagyása után, a rendszeres szaunázás nyomán jelzi majd, hogy szüksége van a rendszeres mozgásra, sportra, kirándulásra. Az addig sokat éjszakázó, tévéző, nehezen elalvó vagy kimerülten ágyba dőlő ember a folyamat végére átalakul. Igényt érez arra, hogy szakítson rossz szokásaival, egészségtelen életmódjával.
J.B.

Folytatjuk…

Hozzászólások